2016. június 14., kedd

Mit tanultam a kisbabámtól? (2. rész)

Egy nagyon fontos tulajdonságban még jelenleg is hiányt szenvedek, s erre Abigél születését követően döbbentem rá a maga rideg valóságában: rugalmatlan vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy ez a tanítás során is meg fogja magát bosszulni, ha nem változtatok.

Amikor úgy készülök, hamar el fog aludni, ehelyett ő nem akar elengedni engem vagy az apját, és sír, hamar kiborulok. Egyrészt ennek a már leírt türelmetlenségem az oka, másrészt pedig a rugalmatlanságom: mivel én elterveztem, hogy mit fogok csinálni, miután gyorsan elaludt, frusztrál, hogy módosulnak a terveim, hiszen most épp nem alszik el gyorsan.

Sajnos azonban a tanítás során muszáj lesz rugalmasnak lennem, hiszen máskülönben hogyan fogom megoldani azt a megannyi új szituációt, amibe belekeveredhetek óraadás közben? Lehet, hogy elterveztem, hogy milyen szuper, interaktív órát fogunk csinálni, ahol ügyesen és gyorsan átvesszük a 150. oldaltól egészen a 200. oldalig a tananyagot, erre a rideg valóság az, hogy ők testnevelés óráról estek be éppen hozzám, és eszük ágában sincs interaktívkodni, ilyen gyors tempóban haladni pedig pláne nincs. Nem kezdhetek el ilyenkor dühöngeni, hogy "Márpedig tessék dolgozni!", hiszen akkor ki leszek kiáltva elmebetegnek, szadistának, sőt, a német órákon én leszek Hitler élethű megtestesítője, aki az osztályterembe, mint koncentrációs táborba hurcolja a szerencsétlen áldozatait.

Igyekszem ennek megfelelően a rugalmasságot gyakorolni azzal, hogy nem veszem annyira komolyan a napomban hirtelen bekövetkező változásokat. Például ha én tanulni akartam, amíg Abigél alszik, ehelyett ő még véletlenül se akar elaludni, inkább megpróbálok arra gondolni, hogy majd úgy is kész leszek valahogyan, és igyekszem inkább kiélvezni a pillanatot, hogy szüksége van rám és nehezen enged el engem. Egy pár év múlva már úgyis én fogom őt hajkurászni, és eljön az az idő is, amikor egyenesen irritálni fogja, hogy mindig ott vagyok mellette, mert önállósodni akar majd. Akkor miért ne élvezzem ki most a pillanatot, amíg ilyen őszintén, teljes függésében rám akar hagyatkozni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése