A múlt heti elmaradt pedagógia óra után felüdülést hozó volt a mai nap.
Ma kis csúszással kezdtünk. Először rengeteg kép közül ki kellett választani azt az egyet, ami a gondolatunkban a tanár személyét a legjobban leírta. Én a karmestert választottam, bár a tyúkanyó is szimpatikus volt, mégis úgy éreztem, zenészként lehetetlen, hogy ne ezt válasszam. Úgy gondolom - ahogyan azt órán is elmondtam -, hogy a tanár is épp ugyanúgy dolgozik, mint a karmester; a hangszerek és a zenészek megvannak, neki már "csak" összhangba kell ezt hoznia, a megfelelő zenészeket a megfelelő helyen beinteni és az elképzelése szerint a lehető legtökéletesebben
megformálni a zeneművet. Ha a karmester nem int be valakit, akkor az egyszerűen nem játszik. A karmester irányít, hogy gyönyörű zenemű szülessen. Ha a zenészek csak össze-vissza egymás után belépnének, sosem születne meg olyan csodálatosan a mű, mint ahogyan annak kellene. Ezért szükséges a karmester. Mint ahogyan tanárnő jellemezte is, a karmester a finomhangolásban vesz részt. Tulajdonképpen így van; a zenészek már otthon felkészültek az elméleti részből, a karmesternek a szépséget kell hozzátennie és a zenekart behangolni a műre. Ugyanígy, a tanár feladatának tekintem a "finomhangolást." Szerintem a tanár az, aki megmutatja a diákoknak, mi a szép a "zenében", azaz a szaktárgyában. Lehet a karmestert úgy is értelmezni, mint aki dirigál (szakmai ártalom: német szó: der Dirigant = karmester, karnagy), tehát megmondja, hogy konkrétan mit hogyan kell játszani. Az én fogalomrendszerem alapján azonban a karmester nem megmondja, hogy mit kell a műben szeretni, hanem felhívja a szépségére a figyelmet azzal, hogy jól megszervezi a művet. Ha a tanár jól megszervezi az anyagot - lehetőségeihez mérten persze - akkor a diák fejében nem a kényszeresség marad meg, hogy "ezt így kell csinálni", sokkal inkább a szépérzet. Lehet, hogy a zenészek, amikor a művet tanulták, fel sem tűnt a szépsége, hiszen nem értették, vagy csak egyszerűen bemagolták, mert "kell." Azonban a karmester felhívja a figyelmet a darabra: "nézzétek, milyen szép; itt halkabb, itt a hegedűsök játszanak hangosabban, mintha sírnának, aztán a gong nagy fennhangon megszólal." Számomra ezt jelenti a tanár és ezt a tanítás.
Ezt követően azt kellett megfogalmaznunk, mik azok, amilyen képességekkel a kedvenc tanárunk rendelkezett ill. rendelkezik, ami sikeressé tette és teszi. Én ehhez a következőket írtam fel:
- "ha saját gondolatunk volt és azt az aktuális tudásunk alapján meg tudtuk jogosan indokolni, azt elfogadta --> nem a saját - vagy mások elméleteit magoltatta be velünk irodalomtanárként
- ha túl hangosak vagy szemtelenek voltunk, tudott fegyelmezni
- ha rosszul sikerültek a dolgozatok, megbeszéltük, hogy mit nem értünk benne
- komolyan értett a szakterületéhez
- érdeklődött irántunk
Sajnos az idő rövidsége csak ennyi felírását tette lehetővé, de lehetett volna még folytatni a sort az olyan kompetenciákkal, amiket később a csoportmunkában megbeszéltünk. Ez után az egyéni feladat után következett tehát a mind-mapping, avagy a gondolati térkép, amit a csoportunkkal közösen kellett megvalósítanunk. Össze kellett szednünk azokat a képességeket, amikkel egy tanárnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy jó legyen. A térképünk nagyon szépre sikeredett - hála Szandinak, szerintem én nem tudtam volna ilyen szépre megrajzolni. Ehhez a térképhez felhasználhattuk:
- saját ötleteinket, gondolatainkat
- más csoportok ötleteit
- 1 verset
- 3 fogalmazást
Saját ötleteinket természetesen az egyéni feladatban megfogalmazott gondolataink alapján vetettük papírra közös megegyezés alapján. Ezt követően, át kellett ülnünk a többi csoporthoz - pontosabban mindenkinek csak egyhez - majd, mintegy nagykövetként, továbbítottuk más csoportok újat mondó gondolatait a saját csoportunk felé. Magyarán: ha valami újat láttunk a másik csoportnál, azt közös megegyezés alapján átvihettük a saját csoportunk gondolati térképére. A vers, amit kaptunk, egy 10 éves diáktól származott, a fogalmazások pedig a tanárokkal, vagy a jó tanár fogalmával voltak kapcsolatosak. Az első címe A tanító tanítása volt, a másodiké A tanítás 12 "aranyszabálya", a harmadiké pedig Hiedelmek, mítoszok a jó tanárról. A térképünk olyan jól sikerült, hogy már csak egy pár gondolattal kellett kiegészítenünk, amiket más csoportoktól és a fogalmazásokból vettünk át. A térképen pirossal jelölt fogalmak az általunk kitaláltak, a zölddel jelöltek a többi csoporttól származnak, a feketével írott kompetenciák pedig azok, amelyeket a fogalmazások alapján állított össze a csoportunk. A csoportunkát ismét remeknek éreztem, örülök, hogy egy olyan csoport tagja lehetek, ahol ilyen kedvesek a tagok és ilyen jó a közös munka.
A többi csoport térképe és a miénk a jobb alsó sarokban:
Az óra végén kaptunk egy lapot, amire különböző kérdések vannak felsorakoztatva. Ezeket a kérdéseket szigorúan egy ÉLŐ tanárnak kell feltennünk (= nem lehet e-mailen, vagy Facebookon keresztül megbeszélni). Én erre a feladatra Svidróné Grallert Mariannát kértem meg, aki a Fráterben 8 évig osztályfőnököm volt és akit nagyon szerettem illetve szeretek tanárként és emberként egyaránt. Valószínűleg májusban fogunk tudni összeülni az interjúra, mert most lefoglalja az érettségiztetés, a szerenád, stb. Remélhetőleg mihamarabb sikerül időpontot találnunk erre.
Úgy érzem, a pedagógia órák jót tesznek az önmegismerési folyamatomban. Kezdek rájönni, hogy milyen az életszemléletem. Ez pedig: "mindent pontosan és szépen, mint ahogyan a csillag megy az égen." Úgy érzem, hogy a képválasztásaimban, metaforáimban és hasonlataimban egy dolog erőteljesen megjelenik: ez pedig a pontosság és a tökéletesség. Amilyen az írásképem és az élethez való hozzáállásom, úgy látszik, olyan a pedagógiai nézetem is. Amit ezeknek a reflexióknak általában megfogalmazok a végén - ha írásban nem is, gondolatban igen -, az az, hogy szeretnék minél inkább a tökéletes tanárra hasonlítani. Kutatom a módját, miképpen lehetek tökéletes tanár. Szigorú elveim vannak arról, hogy mennyi mindenben kell jónak lennie egy tanárnak, amikből várhatólag nem fogok szinte semmit leadni. Szóval ezek az órák sokat segítenek abban, hogy biztosabban tudjam, ki is vagyok valójában. Ez pedig nagyon fontos szerintem az életben; de egy tanár számára talán a legfontosabb.
Hogy lesz valaki jó tanár egy 10 éves szemszögéből
Hiedelmek, mítoszok a jó tanárról
A tanítás 12 "aranyszabálya"
A tanító tanítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése